Egy nemrégiben megjelent tanulmány egy niacin-származékról azt mutatta, hogy növeli a szív- és érrendszeri események kockázatát.

A mandula alacsony kalóriatartalmú étrend mellett fogyókúra során is fogyasztható, rágcsálása ráadásul teltségérzetet biztosít.

A 2-es típusú diabetes mellitus incidenciája világszerte emelkedik, és ezzel együtt egyre nagyobb a praediabetesszel együtt élő betegek száma is. A T2DM-re és a praediabetesre egyaránt igaz, hogy az érintettek egészen addig sokszor nincsenek is tudatában betegségüknek, míg tüneteik nem jelentkeznek.

A növényi alapú étrendek egyik általános, sokszor előkerülő kulcskérdése: „van-e benne elég fehérje”? Az áttekintő közlemény ezt a kérdést helyezi górcső alá az aktuális tudományos ismeretek alapján.

Az életkor, a fizikai aktivitás, a testtömeg és bizonyos táplálékok fogyasz­tása négy olyan tényező, ami bizonyítottan befolyásolja a kardiovaszkulá­ris betegségek kialakulását. Ugyanerről a négy tényezőről azonban azt is tudjuk, hogy hatást gyakorolnak a bél mikrobiomjára. Lehetséges, hogy ezeknek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőknek a hátterében a bél dysbiosisa a tényleges ható tényező? 

A levodopa hatékonyságának a fehérjebevitellel összefüggő csökkenését az 1960as évek második felében vetették fel először. Ekkoriban kezdték vizsgálni az étrendmódosítás hatásait a Parkinson-kóros (PD) betegeknél, köztük a fehérjében szegény és gazdag táplálkozást, a nagy, semleges, aromás aminosavak (large neutral amino acids – LNAAs; ilyen például a fenilalanin, a tirozin, a triptofán) fokozott és csökkentett bevitelét, illetve a fehérjebevitel napi megoszlásának módosítását. A klinikai válasz az eloszlás módosításával tapasztalt 30%-os javulástól a fehérszegény táplálkozással elért 82%-os javulásig változott. Az azonban jelentősen ingadozott, hogy mennyire voltak képesek a betegek hosszú távon fenntartani ezeket a diétákat. 

A terhes nők magas zsír- és cukortartalmú étrendje számos kedvezőtlen hatást fejt ki, amely legalább három soron következő generációt érint.

A szerzők szorgalmazzák a szemléletváltoztatást a táplálásterápia terüle­tén. Meghatározzák a malnutríció és a szarkopénia fogalmát, rámutatnak a szűrés, megelőzés, kezelés fontosságára. Részletesen ismertetik a táplá­lásterápia módszereit, melyek a beteg otthonában is alkalmazhatók.

A magas fehérjetartalmú diéták a patkányokon végzett kísérletek tanúsága szerint növelhetik a vesekő, illetve más vesebetegségek kialakulásának esélyét.

A krónikus vesebetegek közel fele diabetes mellitusban szenved. A diabéteszes nefropátia (DNP) a makrovaszkuláris károsodások kifejezett kockázati tényezője. A DNP 1-es típusú diabéteszben általában egy évtizedes betegségtartam után jelentkezik, de 2-es típusú diabéteszben már annak felismerésekor is fennállhat.